Tudtuk, hogy az első reménysugár, ami azt mutatja, hogy nincs nagy baj (értsd maradandó károsodás) az a fejhűtés utáni első koponyaultrahang lehet. Ez már megmutatja az agyvérzést, ha történt. Pont látogatás volt, amikor az egyik doktornő odajött hozzánk, hogy akkor most nézik meg a buksiját. Én nem tudom féltem-e ennyire valaha is, vágytam-e ennyi arra az egy szóra, hogy hálisten nem volt agyvérzés.
Előtte sokszor lejátszottam magamban, mi lesz ha azt mondják, volt agyvérzés. Pedig hiszem, hogy a rosszra gondolni sem szabad. De azért be-bekúszott ez a verzió is. Ma már tudom, nem az agyvérzés önmagában a nagy gond, hanem a nyomás és sérülés, amit okozhat az idegpályákon.
Mikor a doki kiejtette a száján a hálistennel kezdődő sort, gördültek a kövek rendesen. Elsírtam magam örömömben. A mai napig nem értem, miért is mondta a doktornő ezt, hiszen később kiderült, hogy VOLT a kislányunknak agyvérzése. 1-től 4-ig terjedő skálán jelzik a vérzés erősségét. Nekünk a szerény 1-es jutott. Az 5 hetes PIC tartózkodásunkon mindvégig abban a tudatban voltunk, hogy megúsztuk. Csak akkor döbbentünk meg, amikor a Margit kórház fejlődésneurológiai kivizsgálásán az eléggé durva modorú orvos a fejünkhöz vágta, hogy miért mondjuk, hogy nem volt agyvérzés, amikor a zárójelentésen szerepel az IVH- vagyis agyvérzés megtörténte.
Pffff neki, ez ám a fejbecsapás, kapaszkodsz egy diagnózisba, mint egy kötélbe, aztán elszakad a kötél, te pedig lezuhansz a mélybe.....
