Semmi mentségem, ahogy vége lett a nyárnak, az én buzgalmam is elszállt, nem folytattam az írást. Hányszor jutott eszembe, hogy ezt még megbánom egyszer, így is lett! Szerettem volna az első évünket rögzíteni ilyen formán is, nem jött össze.
Na mindegy, most már ne keseregjen kedves Hölgyem, próbálja meg emlékezetből a fontos epizódokat visszaidézni.
1 hét és az első évét betölti a csodalányka, hihetetlen gyorsan repült el az idő.
Az utolsó posztomban köszönetet mondtam a PIC osztálynak, így most az osztályon töltött utolsó naptól folytatom a történetünk.
Egy csütörtöki nap volt ez, reggel olyan izgalomban készülődtünk, mint mondjuk az esküvőnk reggelén, vagy még izgatottabban..Számoltuk már a perceket, mikor indulhatunk és hozhatjuk haza a kis birodalmába a picinkét. Eddigre elkészült a babaszoba, nagyon várta már kisgazdáját.
Az ajtóra felragasztottam a Johanna birodalma betűket, amiket natúr fából vettem egy hobbi boltban, majd lefestettem és virágokkal díszítettem kislány módra.
Annyira jó volt elfoglalni magam napközben, vagy este két rohanás a kórházba és szoptatás között, hiszen ekkor már biztosak voltunk benne, csak kicsi türelem kell és megérkezik a szobácska lakója.
Video kamerával, fényképezőgéppel és babaruhákkal felfegyverkezve végre elindultunk.
Előre szólt a dokinőnk, hogy egy hosszú beszélgetés előzi majd meg a "szabadulást".
Hasznos tanácsokkal és betartandó szabályokkal indítottak minket útnak. Legalább 5 különböző gyógyszer és vitamin napi adagolását vettük át, felöltöztettük a kicsit és életében először (micsoda nagy szavak:-))) ) beszippantotta Budapest belvárosának levegőjét.
Még előtte jót nevettünk, mert a rugdalózó, amit vittünk (egyébként a legkisebb méretű ruhácska volt) olyan hatalmas volt még a minimanónak, mint amikor a kislány felveszi az anyukája ruháját. Ekkor a 44-es méret passzolt rá, a gyerekruha gyártók pedig 50 de inkább 56-ostól készítenek rugikat.
Én vezettem, Apa pedig féltve még a levegőtől is a picit le sem vette a szemét kislányáról a fél órás úton.
Hazaértünk végre!!!!5 hét várakozás után. Innen minden mozdulatot megörökítettünk a kamerával. Leírom, hogy 5 hét semminek tűnik, de ezt megélni korántsem volt az.
A hűtőn húzogattam a napokat és olyan hosszú volt a napok sora még elején....
De elérkezett a Kánaán, gondoltam én, nem tudtam mi áll még a gyakorlatlan szülők előtt.
